Bár sokan az 1900-as évek elején kialakult Zos-Kia kultuszból eredeztetik, tulajdonképpen nem lehet megállapítani, mióta létezik a káosz mágia fogalma. Ez a praktika szakít minden korábbi hagyománnyal, és a spirituális hatalmat, mint zabolátlan, folyton változó energiafolyamot közelíti meg. A káosz boszorkányok korlátlansága miatt a legnehezebben művelhető mágiaágat képviselik.

A káosz boszorkányok amellett, hogy intuitívan kezelik a mágikus praktikák gyakorlását, igen eredmény-orientáltak. Nem szeretik, ha valami fölöslegesen túlbonyolított, így a legtöbb szertartást és gyakorlatot elvetik, hogy aztán saját ötleteket és technikákat fejlesszenek ki. Mágiájuk folyamatosan fejlődik, változik, a saját régi módszereiket is gyakran felülírják, ezért azokról csak ritkán készítenek feljegyzést egy grimoárba. Erős hitrendszerük mellett gyakran megtalálhatóak praktikájukban a szigilek, szimbólumok, a numerológia és a véletlen szinkronicitásának megfigyelése.

Praktikájuk alapja az egyszerű, lecsupaszított hit, mint a legszemélyesebb benyomás és a legerősebb hatalom. És ez az a pont, ahol a leginkább eltérnek a hagyományos boszorkányságtól: nem kérnek támogatást az univerzumtól vagy a felsőbb hatalmaktól ahhoz, hogy megvalósítsák elképzeléseiket; egyszerűen elvárják azok manifesztálódását.