Szerencsét hozó amulett, védelmi talizmán és a divináció egyszerű eszköze. A boszorkánykövek olyan természeti képződmények, melyek különleges adottságait már a természeti népek is igyekeztek kiaknázni. Ezekbe a kövekbe a lassú vízmosás, folyók, patakok sodrása vájt lyukat évszázadok alatt. A megtalálásukhoz éles szemre és türelemre van szükség, de határozottan érdemes beszerezni egyet.

A boszorkánykő számos mitológiában helyet kapott mágikus képességei miatt. Az ókorban az asszonyok úgy tartották, hogy ha keresztülfújnak a kövön, azzal visszaadják fájdalmukat a földnek, ami képes annak energiáját áthangolni és pozitívvá fordítani. A kelta kultúrában a boszorkánykövek a tündér- vagy szellemvilág ablakai voltak: a lyukon keresztül megpillanthatták a dolgok valódi arcát, látomásokat, jóslatokat tulajdonítottak ennek a szertartásnak.

Léteznek hatalmas, többnyire emberek formálta boszorkánykövek is, ezeket a hagyomány men-an-tolnak hívja. Ezeket kapuként használták a szellemvilágba, ősi ceremóniáikban az elhunytak szellemei ezeken a kapukon keresztül jártak-keltek a mi létezésünk és a túlvilág között. Hazánkban a legismertebb ilyen kapu a lovasberényi Likas-kőnek, de hasonló néven található egy népszerű turistalátványosság Erdélyben is, a korondi Likaskő.

Manapság a boszorkányköveket talizmánként használjuk. Medálként viselve őket távol tartják tőlünk a negatív energiákat és megnyitják szívünket a magasabb erők üzeneteinek befogadására. A kő az ágyad fölé felfüggesztve látnoki álmokat idézhet elő, és távol tartja a rémálmokat.