.png)
.png)
Az ókori egyiptomiak számára az illatok nem csupán a hiúság eszközei, hanem a földi jólét, az orvosi zsenialitás és a túlvilági lét kulcsai voltak. Bár a modern vízgőz-desztillációt még nem ismerték, gyantákból, fűszerekből és virágokból zsírok segítségével olyan tartós párlatokat készítettek, amelyek híre az egész ókori világot bejárta. A parfümöket az istenek verítékének tekintették, a gyógyítást pedig szent rituálék kísérték. De hogyan vált egy lótuszvirág az illatok istenévé, mit rejt a világ legidősebb orvosi receptkönyve, és mi volt az az illat, amelyet ma az ókor Chanel No. 5-jaként emlegetnek?
Nefertem: Az illatok és a szent kék lótusz istene
Az egyiptomi mitológiában az illatok nem csupán kozmetikumok voltak, hanem isteni eredetű, szent szubsztanciák, amelyeket az istenek „izzadságának” is neveztek. Nefertem alakja szorosan összefonódik a kék lótusszal, ami Egyiptom szent virága, melyen keresztül felkel a nap. A legenda szerint az idők kezdetén ő maga egy ősi lótuszvirágból emelkedett ki az ősvízből, de Ptah és Sekhmet fiaként tartják számon, aki a gyógyítás, az orvoslás és a szépség istene. A sírkamrák falain és szobrokon általában gyönyörű ifjúként jelenik meg, akinek a fejdíszét egy hatalmas lótuszvirág, valamint két toll díszíti. Anyja, Sekhmet, a sárkányfejű istennő, a növények és gyógynövények istennője volt.
Mivel a lótusz reggel kinyílik, este pedig bezáródik, Nefertem a napfelkelte, a fény és az élet örök körforgásának szimbólumává vált.
A Piramisszövegek úgy említik őt, mint „a lótuszvirág Ré (a napisten) orra előtt”. A mítosz szerint Nefertem egy csokor kék lótuszt vitt a megöregedett és fájdalmakkal küzdő Rének, hogy az illat belélegzése megnyugtassa és meggyógyítsa a főistent. Emiatt ő lett az illatszerészek, az olajkészítők és a parfümök legfőbb oltalmazója.
Az Ebers-papirusz: Az ókori aromaterápia receptkönyve
Az i. e. 1550 körül íródott, de jóval korábbi tudást összegző Ebers-papirusz a világ egyik legrégebbi és legfontosabb orvosi dokumentuma. Ez bizonyítja, hogy az egyiptomiak az illatos olajokat tudatosan, gyógyászati célokra használták.
A papirusz részletesen leírja a Kyphi (Kifi) legszentebb egyiptomi füstölő/illatszer elkészítését. A recept szerint a tömjént, mirhát, fahéjat, borókát és kalmuszt kell porrá törni, majd borral és mézzel összeolvasztva kis golyókká kell formálni.
A papirusz szerint a Kyphi golyókat nemcsak parázson égették a házak illatosítására, hanem a nők mézzel összefőzve el is szopogathatták, hogy kellemes legyen a leheletük, vagy gyógyszerként belsőleg is fogyaszthatták különféle görcsök és a szorongás ellen.
A dokumentum azért is mérföldkő, mert itt jelenik meg először a finom alapanyagok, mint az illóolajok és gyanták grammra vagy egységre pontos adagolása és patikai szintű keverése.
A Mendeszi parfüm: Az ókor „Chanel No. 5”-ja
Míg a Kyphi inkább templomi illat volt, a Mendeszi parfüm (Mendesian) lett az ókori világ első számú, nemzetközileg elismert luxusillata, amelyet Egyiptomból az egész Földközi-tenger medencéjébe exportáltak. Mendes városáról nevezték el, amely a parfümgyártás ókori központja volt.
A görög-római források (mivel az egyiptomiak titkolták a pontos receptet) feljegyezték, hogy a mendeszi illat alapja négy fő komponensből állt: balanosolaj (egy moringafajta magjából sajtolt hordozóolaj), mirha, kasszia (egy fahéjhoz hasonló fűszer) és természetes gyanta. Néha valódi fahéjjal is fűszerezték.
Ellentétben a kor többi olajával, amelyek gyorsan megromlottak, a Mendeszi parfüm a nehéz gyantáknak és a speciális főzési eljárásnak köszönhetően évekig megőrizte az illatát a palackban, és rendkívül tartós maradt a bőrön is.
Modern kutatók a közelmúltban Paulos Aigineta 7. századi bizánci orvos leírásai alapján rekonstruálták az illatot. Az eredmény egy rendkívül intenzív, fűszeres, száraz, fás és maszkulin, mégis meleg illat lett, amely órákig megmarad a bőr közelében.
